A TAD és a szántás fogalma: a fűfélék kezelésének eszközei
A szántás hatékonyan csökkentheti a gyomfüvek mennyiségét a nagyüzemi növénytermesztésben, ha jobban ismerjük az Éves Csírázási Arányt (TAD), amely a magok életképességének csökkenését jelzi. A réti perje, amelynek TAD értéke 60%, legalább 4-5 évente igényel szántást. Egy hatékony szántásnak függőlegesnek kell lennie, körülbelül 20 cm mélynek, és lassan kell végrehajtani. A szántóvas megfelelő beállítása, különösen a kaparóé, optimalizálja a magvak elásását a csírázási zónán kívül (az első 5 cm).
A TAD fogalma
Az Éves Csírázási Arány (TAD) azt a százalékos arányt jelenti, amely megmutatja, hogy az adott évben még hány mag képes csírázni. Évente a csírázóképes magok száma arányosan csökken a TAD értékével, amelyet a talajban lévő magvak százalékában fejeznek ki.
Például, ha egy gyomfaj TAD értéke közel 100% (kölesfű), akkor egy évvel a magérés után a magvak szinte teljes egészében elveszítik csírázóképességüket.
A TAD növelése és a gyomfüvek elleni védekezés
A gyomok többsége az 0-5 cm-es rétegben csírázik. Alatta csak néhány kivétel, mint például a vad zab képes fejlődni.
A különböző gyomfajok TAD-jának ismerete elengedhetetlen a gyomgazdálkodás stratégia kialakításához.
A szántás hatékony eszköz lehet bizonyos gyomfajok eltávolítására fertőzés esetén, feltéve, hogy elegendő idő telik el két szántás között, amelyet a TAD alapján határoznak meg.
Minél alacsonyabb a TAD, annál nagyobb időközt kell tartani a két szántás között. Valójában meg kell várni, hogy az előző szántás során a mélyre (elég mélyre a csírázás megakadályozásához, lásd 1. ábra) került magvak teljesen életképtelenné váljanak, hogy elkerüljük azok visszakerülését a felszínre, ahol újra csírázhatnának.
A fenti ábrán csak egy magas TAD-jú faj életképes magjai láthatók közvetlenül a talajművelés után. Világosan látható a felszíni talajréteg, ahol a gyomok többsége képes csírázni. Sötét színnel jelölve a talaj azon része, amely tartalmaz életképes magokat, de nem alkalmas csírázásra, mert túl mélyen van.
A réti perje esete
A réti perje az egyik legproblémásabb gyom a francia nagyüzemi rendszerekben, különösen a megjelenő rezisztenciák és cikluseltolódások miatt (lásd a réti perje biológiája). Ezért különösen fontos ismerni és frissíteni a tudást biológiájáról a védekezési stratégiák pontosításához.
Ellentétben a korábbi feltételezésekkel, a réti perje TAD értéke közel 60%, nem pedig 75%. Ennek következménye, hogy növelni kell a két szántás közötti időt, ha a felszínen lévő életképes magvak teljes elásását szeretnénk elérni, feltéve, hogy nincs túlzott talajforgatás vagy keveredés.
Ezért ajánlott 4-5 évente szántani a réti perje populáció hatékony visszaszorítása érdekében, szemben a korábban javasolt 3 évvel.
A szántóvas beállítása
A munkamélység és a barázdaszélesség aránya alapján három szántástípust különböztetünk meg:
- Függőleges szántás: Ez a szántás a legmeredekebb szántósávokat eredményezi. Ehhez a mélységnek a szántóvasak közötti távolság 3/4-ének kell lennie.
- Fektetett szántás: A mélység a barázdaszélesség felének felel meg, így a sávok inkább vízszintesek.
- Köztes szántás: A két előző típus közötti átmenet.
Az ideális szántás
Lehetőleg minél függőlegesebb
Ez azért fontos, hogy elkerüljük a növényi maradványok lerakódását a barázda alján. Egy fektetett szántás elősegítheti a gleyzóna kialakulását nedves körülmények között, vagy egy üreges zóna létrejöttét száraz talajban, ahol a gyökerek nehezen hatolnak át.
Általánosságban, különösen nedves vagy száradó talajokban, a függőleges szántás elkerüli ezt a problémát, és elősegíti a kultúrnövény jó fejlődését, többek között a gyomokkal szembeni gyors versenyképességet.
Átlagos mélység, kb. 20 cm
A szántás nem lehet túl mély (maximum 25 cm), hogy ne keverje össze a talaj aerob és anaerob rétegeit: a rétegek keveredése elősegíti a szerves anyagok fermentációját a mineralizáció rovására. Ugyanakkor elég mélyre kell juttatni a felszíni magokat a hatékonyság érdekében. Körülbelül 20 cm ajánlott a gyomfüvek elleni védekezés céljából.
Lassú sebesség, 4-5 km/h
A gyomok kezelése szempontjából hatékony forgatás és elásás érdekében lassú sebességet javasolt alkalmazni, amint az alábbi ábra mutatja:
A kaparó: a kaparótartók hosszanti helyzete az eke szárán (vagy vonórúdján).
Három pozíció lehetséges:
- Előrehelyezett pozíció: ideális a jó elásáshoz
- Hátrahúzott pozíció: ideális a növényi törmelékek miatti eltömődés csökkentésére
- Köztes pozíció: kompromisszum az elásás és az eltömődés között
Összefoglalás
A maximális hatékonyság érdekében a szántás legyen minél függőlegesebb és lehetőleg sekély. Ehhez előnyös a szántóvasak közötti kis távolság. Ezután lassan haladjunk, a kaparót pedig előrehelyezett pozícióban használjuk (ha nincs túl sok anyag elásandó), hogy optimális legyen a talajforgatás és a gyommagvak mélyre kerüljenek, a csírázási zónán kívülre.
Források
Ezt a cikket Jasmin Razongles, agrármérnök hallgató, a Nemzeti Agroökológiai Központ gyakornoka írta.
